A hűtő régen
Az ételek jéggel való frissen tartását már évszázadok óta ismerik az emberek. Például árnyékos helyen ástak gödröket nyáron, amelyek a földben jól szigeteltek voltak, és abba rakták a tóból, folyóból kivágott jeget, így készítettek hűtőt.
A másik praktika a zöldségesverem volt. Falusi, tanyasi házak pincéiben fordult elő gyakran, és a zöldégek frissen tartására használták. Hagyományosan úgy készült, hogy a sötét és alapból hűvösebb pince végében ástak egy, az igényeknek megfelelő mélységű gödröt, amibe homokot szórtak. Erre helyezték rá a burgonyát, répát, vagy amit éppen akartak, végül szalmával takarták be és földet szórtak a tetejére.
A hűtő fejlődése
A hűtő mai formáját 1748-ban, a Glasgow-i Egyetemen kezdte elérni, ahol etil-éterrel az első mesterséges hűtést William Cullen alkalmazta. 1805-ben Oliver Evans készítette el az első gőzzel működő hűtőgépet. 1842-ben John Gorrie levegő hűtőközeges gépe lát napvilágot, majd 1856-ban a hűtés ipari alkalmazásba is kerül. Még ugyanebben az évben James Harrison feltalálja a gőzkompressziós hűtést, három év múlva pedig az ammóniás abszorpciós hűtőgépet Ferdinand Carré hozza létre. 1876-ban az első ammóniás kompresszoros változatot is elkészíti Carl von Linde, amit közel húsz év múlva már a levegő nagyüzemi cseppfolyósítására használnak.
Az első háztartási hűtő 1913-ban kerül piacra Chicagoban, a DOMELRE által. 1922-ben Svédországban kerül a nagyközönség elé az abszorpciós hűtő, majd 1939-ben megjelennek az Electrolux fagyasztókamrás gépei is.
A hűtő napjainkban
Ha maradunk a hétköznapokban is ismert, ételek és italok hidegen tartására használt hűtőknél, akkor főleg három helyen találkozhatunk velük: otthon, munkahelyen vagy iskolában, illetve éttermekben vagy boltokban.
A háztartási hűtő napjainkban ismert formája az, amelyik fagyasztórekesszel is rendelkezik, vagy egybeépítették egy külön fagyasztószekrénnyel. Előbbi változat esetén a hűtőn belül van egy teljesen elkülönülő rész, amely máshogy van szigetelve, és így hűtés helyett fagyaszt. Utóbbi esetében a hűtő tetejére egy kisebb, vagy mellé egy ugyanakkora fagyasztó van applikálva, így az igényeknek és helynek megfelelő modell választásával lehet kisebb vagy nagyobb jégszekrényünk. Elhelyezésüket tekintve lehetnek szabadonállók, de a modernebb konyhákban már a szekrénysorba építik be a hűtőket is.
Az iskolában, munkahelyen a kisebb hűtőket alkalmazzák, amelyek lehetnek abszorpciósok is. A diákok számára ez biztosíthat hideg üdítőket, a dolgozóknak a vitt ebédet tartja frissen. Ilyen készülékek a hotelek, szállodák minibárjai is.
Az éttermi, bolti hűtők a nagyobb változatok, általában elhúzható üvegajtóval, sok polccal. Ezek gőzkompressziós gépek, így (bár hangosak) jobban hűtenek, és nagy mennyiségű áru frissen tartásáról gondoskodnak, a folytonos nyitogatás ellenére is, legyen tél vagy nyár.
Egyre inkább elterjedté válnak a hűtőládák is. Például arra jók, hogy a boltból hazáig frissen lehessen tartani a tejet nyáron, vagy fagyasztott állapotban a mirelitárut. Ezek jégakkuval működnek, és a működésüket tekintve olyanok, mint egy hordozható jégverem.
Tehát: mi is pontosan a hűtő?
A hűtő egy olyan szerkezet, amivel mesterségesen lehet a környezeténél alacsonyabb hőmérsékletet előállítani. Ez történhet természetes módon (például jéggel), vagy mesterségesen, mint a modern kori hűtőgépek esetében.
A legtöbb háztartási hűtő gőzkompressziós elven működik. Ez azt jelenti, hogy a hűtőközeget zárt rendszerben keringeti, ami a gép belsejéből hőt von el, és azt máshol leadja, így biztosítva a kellő hideget. Eleinte ammóniát és propánt használtak hűtőközegnek, melyek azonban mérgezőek, gyúlékonyak. Egy időben el is hagyták ezeket, de az ammóniát ma ismét gyakran alkalmazzák. Később a freonok következtek, ám ezek az ózonréteget károsították, így manapság leginkább hidrokloro-fluorokarbonok, valamint a szub- és szuperkritikus kén-dioxid terjedt el a gőzkompressziós rendszerekben.
Az abszorpciós hűtőgépek a 20. század közepén terjedtek el, mivel sokkal olcsóbbak voltak a gőzkompressziós hűtőknél. A mai napig találkozhatunk velük az otthonokban, a kisebb háztartási hűtők működnek ezen az elven. Hőszivattyút építenek bele, amely mechanikai, villamos vagy hőenergia segítségével kétszer is megváltoztatja a hűtőközeg halmazállapotát, és ezzel ér el egy magasabb energiaszintet.
Emellett alkalmazzák még a gőzsugaras módszert is. Ezeket klímaberendezésekbe építik be, illetve esetenként repülők utastereinek hűtésére alkalmaznak levegő hűtőközegű gépeket.
A fent felsoroltak termodinamikai elven működnek. Azonban létezik még a termoelektromos és a termoakusztikus hűtőgép is: előbbit műszerekhez és űreszközökhöz használják, utóbbi pedig még kísérleti fázisban van.
