Milyen a jó radiátor?

Hogy működik a radiátor?

Kissé visszás kérdésnek tűnhet, mert ránézésre a radiátor már attól működik, hogy ott van és be van szerelve. Ebben van igazság. De alapvetően a radiátorok a fűtésrendszerbe kapcsolódva teljesítik be funkciójukat, így azért egy rendszer részeként a szerves egésszel meg kell ismerkednünk, hogy értsük a funkciójukat. A legtöbb fűtésrendszerben fűtővíz cirkulál, ez lesz az a hőcserélő közeg, ami a hőtermelő egységtől (kazán, hőszivattyú stb.) elszállítja a meleget a hőleadókig (ez lehet padlófűtés, falfűtés, jelen témánkban pedig a radiátor). Ez azt jelenti, hogy a fűtéscsövek és a bennük cirkuláló folyadékon keresztül a radiátorkészülékek a teljes fűtésrendszerhez szinte közvetetten kapcsolódnak. Ennek pedig több következménye van.

Az egyik az, hogy a víz egy fémes közegben cirkulál, ennek megfelelően ionizálódik. Ez önmagában még nem lenne baj. Persze meginni nem feltétlenül javallott, de hát senki sem nyalogatja a csövet, ha szivárog, úgyhogy ez vélhetően nem egy nehezen teljesíthető feltétel. Hanem arról is szó van, hogy különféle fémek különféle módon ionizálnak, pusztán azért, mert más a fém. Egy fűtésrendszernél pont ezért elengedhetetlen, hogy egyfajta fém alkossa az egész sort. Máskülönben az ilyen olyan fémek keltette elváltozások olyan vegyi reakciókat is eredményezhetnek, ami egy helyre kis rozsdásodásként keletkezik valami olyan helyen, amit sajnos már csak ideje későn veszünk észre. Tanulság 1., tehát: minden radiátor legyen ugyanabból a fémből.

A másik fontos tényező, ami a radiátorok és fűtési rendszert meghatározza, az a beállítás. Alapvetően minden radiátor aljáról indul egy ág visszafelé is, ami arra szolgál, hogy az addigra lehűlt víz hamarabb visszakerüljön és ne fejtsen ki hűtő hatást a következő hőleadónál, ahol ez teljesen felesleges. Ezt a visszafelé induló szelepet persze mi állítgathatjuk és fontos is, hogy tegyük. A radiátor beállításánál aranyszabály, hogy fokozatosan legyen ez a szelep egyre nyitottabb. Minél távolabb vagyunk a hőközponttól, annál tágabb. Erre nincs bevett recept, ki kell kísérletezni.

Radiátor légtelenítés

A beállításhoz szervesen hozzátartozik a rendszeres karbantartás is, amit a https://www.ventil.hu/radiator kereskedelem is gyakran hangoztat, ebből pedig egy fontos elem a légtelenítés. Sokat jön megy a víz, néha ionizálódik, kölcsönhatásba lép, előbb utóbb légbuborékok keletkeznek. Ezekből, ha túl sok összegyűlik, nem engedik a hőmérsékletátadást. Kvázi légzsilipet hoznak létre. Úgyhogy ősszel, mikor indul a fűtésszezon, érdemes körbejárni a radiátorokat és mindegyiket megtapogatni felül és alul. Ha felül hideg, alul meleg, akkor biztosan légbuborék van a rendszerben – hiszen tudjuk, a meleg felfelé áramlik.

Ilyenkor a teendő pofonegyszerű. Bekészítünk egy kis edényt, rongyot és egy radiátor szelep kulcsot, amit nagyjából bármelyik barkácsboltban be tudunk szerezni. Ezekkel felszerelkezve megnyitjuk a radiátor szelepet – alátesszük az edényt, hogy ne áztassuk el a lakást – és hagyjuk, hogy „kisziszegje magát” a levegő. Ha más szép egyenletes csorgás van, akkor minden levegő távozott és elzárhatjuk a szelepet. Egyszerű, gyors, nem kerül semmibe, mégis nagy a jelentősége, ha a fűtésszámláról van szó.

A radiátor leggyakoribb típusai anyag szerint

A radiátor készülékeket számos módon kategorizálhatjuk, de az egyik legalapvetőbb és legfontosabb mégiscsak az anyag. Fentebb már említettem, hogy ez egyáltalán nem mindegy, így ha esetleg csak egy radiátort kell cserélnünk, nem az egész rendszert, gyakorlatilag adott, milyen készülékre van szükségünk: olyanra, mint a többi. Ha újonnan tervezzük a fűtést, akkor még van esélyünk „variálni”

Legősibb az öntött vas radiátor, ezek azok a hatalmas monstrumok, amik mind a mai napig megtalálhatók középületekben, önkormányzatok, régi iskolák, felújítatlan kórházak folyosóin. Alapvető benyomásunk, hogy ronda. Viszont masszív. A szovjet időszakkal szimbolikusan sok rokonvonást mutat, nagy, masszív, elpusztíthatatlan. Mivel egyetlen darabból öntik, sehol egy hegesztés, a legkevésbé valószínű, hogy rozsdásodni kezd. Cserébe van vagy 50-100 kiló méretétől függően, úgyhogy egyedül biztosan nem cipeljük fel és szereljük be.

Az alumínium radiátor is elég jól bírja a strapát és valamivel karcsúbb. Emellett tagosítható, ami azt jelenti, hogy ott „vágjuk el”, ahol akarjuk, nem csak az adott méretekkel kell legózni, hanem mi is berendelhetjük, hogy mekkorát szeretnénk.

Ugyancsak tagosítható az acéllemez radiátor, ami a legkellemesebb a szemnek, több dizájnban is elérhető, könnyedsége, tagolhatósága pedig a beszerelést is erősen megkönnyíti. Ami probléma azonban az az anyagvastagság. Az acéllemez radiátor ugyan sokkal nagyobb hőleadó felületet képezhet és kecsesebb is, mint az öntöttvas, de sokkal kevésbé ellenálló. Ennél a fajátnál kiváltképp fontos, hogy vigyázzunk rá.